Magyaróra, feszkók, stb.

2016/06/14. - írta: Somi_

Tegnap megtartottam az első magyar nyelvórát életemben. Hatan voltak jelen, egy ember kivételével mindenki 30 fölött, sőt 40 fölött jár (ami először kicsit ijesztő volt), de minden rendben ment, nagyon kedves emberek. Az egész egy órás volt és baromi fárasztó, pedig a legtöbb idő a bemutatkozással és elvárás egyeztetéssel telt. Végigvettük az ábécét. :D Valahonnan netről szedtem le a feladatlapot és az audio-t; én nem tudom, ki volt az, aki a „marslakót” és az „Y-kromoszómát” jó ötletnek tartotta betenni egy kezdőknek készített ábécébe. :D Az Y-t még megértem, de hogy az M-hez nem talált valami jobbat… például „maghasadás” vagy „majomagyvelő” ezek mennyivel érdekesebben hangzanak, hm? :D Anyways, jól ment és tök örülök, hogy lesz egy ilyen órám minden héten! A résztvevők (diákok?) nagyon lelkesek és igazán helyes dolgokat mondtak arról, miért akarnak magyart tanulni. Valaki az ük-ük-ük nagymamája miatt, aki magyar volt; van, aki Budapestre megy augusztusban és szeretne egy kis nyelvi tudást felszedni; valakit vonz, hogy minél több nyelvet ismerjen meg, mert minden nyelvnek megvan a saját külön világa… Szóval, ez igazán izgalmas.

13444256_1646209669038710_1133068954_n2.jpg

Hétvégén pedig találkoztam a mentorommal! Yaaay! Dawidnak hívják, PhD-n van mikrobiológiából és az Erasmusnak dolgozik valamit; koordinátorszerűség (ami elég jó, mert így bejárást kapunk az összes Erasmus bulira (főleg szeptembertől, persze) akkor is, ha mi hivatalosan nem vagyunk Erasmus hallgatók). Sopotba mentünk, ami Tricity egyik városa, közvetlenül Gdansk mellett. Gyönyörű tengerpartja van, illetve egy széles fő utcája, ami máris tömve van emberekkel, amíg a hely többi része gyakorlatilag üres. Kis település, az emberek a tengerpart és a drága hotelek miatt mennek oda. A sopoti Grand Hotel volt anno Hitler főhadiszállása, de pl. Angelina Jolie és Brad Pitt is megszálltak ott (és így került egy mondatba Hitler és Brangelina…). Gyönyörű hotel, pofátlanul drága is, persze.

img-20160611-01168.jpg

Egy kép a Grand Hotelről (credits: panoramio.com)

19083267.jpg

Aztán, ma volt egy nem hivatalos meetingünk Justynaval, Anne-vel és a fiúkkal a lakásból, Dawid-al és Piotrek-el. Anne-nek van ez furcsa tisztaságmániája és folyton támadja a srácokat, hogy nem takarítanak eleget. Nem bírnak megegyezni, mert Anne nem beszél lengyelül, a fiúk angolja pedig közel sincs a jóhoz (és szerintem, nem is próbálják már megérteni egymást), így mindenféle feszkó van állandóan, amibe én, mint kívülálló kerültem bele. Velem a fiúk mindig kedvesek; tegnap feltettek nekem egy polcot a mosdóba, hogy legyen hova rakni a cuccaim, de ez csak egy példa, tényleg, nincs bajom a tisztasággal/kosszal sem. Úgy értem, nem sugárzik minden a fehérségtől és nem egy kirakatlakásban élünk, de ez nem valami szappanopera vagy főzőműsor, a dolgok igenis bekoszolódnak és az ember nem tölti minden szabad percét azzal, hogy felmosson, vagy a mosogatógépet pucolja… Néha úgy érzem, a srácok szándékosan hagynak elöl koszos tányérokat, hogy Anne-t bosszantsák, aki nyilván nem reagálja le túl jól.

Szóval, így lett ez a meeting, mert hiszen ő itt van már három és fél hónapja és nem bírja keresztül vinni az akaratát. Nem a tisztasággal van itt gond, egyszerűen csak pocsék a kommunikáció, amin egyik fél sem próbál változtatni. Én nagyrészt csak ültem ott, figyeltem és elmondtam, mit gondolok a helyzetről két hét után. Tanács, ha valaki EVS-re tervez menni: mindig mondd el, ha valamilyen problémád van! Az EVS koordinátor azért van, hogy megoldja, illetve nyitottak rá, hogy leüljenek megbeszélni a dolgokat. Viszont: rugalmasnak és végtelenül türelmesnek kell lenni. EVS önkéntesként (és külföldiként) kívülálló vagyok; nekem kell inkább alkalmazkodnom és többet engednem, főleg az elején. Azt hiszem, ezt Anne nem teljesen érti. Persze, ő más világból jött és számtalan olyan szokása van, ami az átlagembereket furcsán érintheti. A tisztaság számára nem feltétlenül jelenti azt, amit nekem és nagyon erős elvei vannak kb. mindenre, amikből nem tud engedni. Furcsa ez igazából, mert rengeteget utazott, sok nemzetközi tapasztalata van, az ember azt gondolná, ennél jóval rugalmasabb. Ugyanakkor, hosszabb ideje van itt, mint én, aki nem tudhatom, pontosan mi történt régebben, hogy indult az ő programja Gdanskban. Biztos vagyok benne, hogy őt is mindenki kedvesen fogadta, de el tudom képzelni, hogy Anne máshogy reagált, mikor meglátta az apró szobát, amit először kaptunk, vagy a konyha állapotát. Így a srácok első benyomása az lehetett, hogy nem tetszik neki a hely, nem érzi jól magát és állandóan takarít. Bár, a fiúk számlájára írandó, hogy nem próbáltak meg közelebb kerülni hozzá és megérteni a gondolkodását, helyette furcsán néztek és elutasítóak voltak.

Ami azt illeti, nem vagyok kényelmes pozícióban! Szívesen elbeszélgetnék Dawid-ékkal, ők valójában hogy látják a helyzetet, de nem tudnak angolul. Így Anne oldalát ismerem jobban, akivel borzalmasan kacifántos megvitatni bármit is; annyira sokat és gyorsan beszél, az ember csak megijed és csöndben marad egy idő után. :D Nem akarok rosszban lenni senkivel, de egyszerűen annyira gimi íze van az egésznek, komolyan, ma is ott ültem a meetingen és legszívesebben beleásítottam volna az arcukba… Kár, hogy túl jól nevelt vagyok az ilyesmihez, különben már kivertem volna a hepajt. :D

De nem baj, eldöntöttem, hogy békés, otthonos élőhelyet teremtek magamnak (igen, kifizetődő, ha az ember állandóan ökológiával foglalkozik…), ahol szívesen lakom és dolgozom, és ahol normálisan tudunk kommunikálni egymással. Nem akarok senkit kigolyózni, nem akarok ellentétes oldalakat és legfőképp, nem akarok a gyerekes vitájukkal foglalkozni.

img-20160603-01060.jpg

A mai napon fáj a fejem. Reggel megvolt az első lengyel órám: érdekes és fárasztó; aztán a Biedronkába (katicabogarat jelent és kvázi a Penny Market itteni megfelelője, csak valahogy az egész mindig bután igénytelenül fest) tett rövid látogatásom teljesen leszívott (iszonyú dolog, mikor a pénztáros nem tud angolul. Sokkoló interakció; az ember úgy érzi magát tőle, mintha futott volna egy órát), aztán itt volt ez a meeting… Plusz, siralmas az időjárás. Vihar előtti szürkeség.

Holnap egy iskolában fogok prezentációkat tartani, így fel kell készülnöm. A projektem lassan, de biztosan beindul és a jelenlegi látszat ellenére, még mindig borzasztóan izgatott vagyok, hogy itt lehetek, és ezt csinálhatom. :D

Címkék: magyar
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://evsingdansk.blog.hu/api/trackback/id/tr488810224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.