Gyerekek

2016/07/06. - írta: Somi_

Ma délután megvilágosodtam. Sokáig nem tudtam ugyanis, ki az, aki igazán élvezhet egy olyan filmet, mint az Alkonyat… Hétéves kislányok! Hát, persze! :D Bár lengyelül nem tudok ilyen jól, azért értettem a történet elhadart összefoglalóját a trailer okostelefonon való megnézése után. Miért van a hétéves kislányoknak okostelefonja? Ezzel kapcsolatban még nem ért el a fény, de úgy látszik, Orunia-ban ez a menő. Ez Gdansk egyik szegényebb körzete, tele lakótelepekkel és szociális pénzekből fenntartott társasházakkal. Ott van továbbá az ifjúsági központ is, ahol heti négy napot dolgozom, kettő és négy órában. Rájuk fér a segítség, főleg nyáron, hiszen nincs suli és az összes gyerek és tinédzser oda jár. Van ovi, nyári napközi, foglalkozás tiniknek, játék a lakótelepen, sőt, egy klubszerűség is időseknek. Rengeteg munka és ember minden nap, nekem a négy óra is sok, nem tudom, az ott dolgozók hogy bírják egész nap. Plusz, ezek a gyerekek nem a jól nevelt, csendben ülök a sarokban fajták; ők problémás családok gyerekei, akik az utcán nőnek föl, egy lakótelep parkolójában, ahol egész nap ellennének, ha nem lenne az ifjúsági központ, ami nem csak felügyeletet ad, de tanítja is őket egy szervezett, tiszta környezetben, elkötelezett dolgozókkal… Ez most úgy hangzik, mint valami reklámszöveg, de tényleg így látom.

Önkéntesekre volt szükségük és az egyik ott dolgozó, Mania ismeri a Morena főnökét. Így történt, hogy Anne és én elkezdtünk időt tölteni náluk. Ez jó nekünk, mert van mit csinálni és könnyebb lengyelül tanulni, jó nekik, mert kapnak segítséget és jó a gyerekeknek, mert tanulhatnak valamit angolul. Mindenki nyer. Igaz, ennek az egésznek kb. semmi köze nincs az eredeti projektemhez, ami eléggé félre van kezelve és még mindig nagyon kusza, hogy miért és mire kell a Morena szervezetnek önkéntes. Egyre jobban belelátok abba, amit csinálnak, és egyre kevésbé értem. Próbálok inkább nem gondolni rá, próbálok arra koncentrálni, ami van és nem aggódni fölöslegesen. Nem olyan egyszerű: Anne mindig emlékeztet rá, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy kéne. Ő a maga részéről a Nemzeti Irodánál tart a panaszaival, ami még több nyomást helyez az EVS koordinátorunkra és még tovább rontja Anne kapcsolatát a Morena dolgozókkal. Persze, nem én leszek az, aki elmondja neki, hogy nem csak a projektjével, de a hozzáállásával is gondok vannak; erre egyedül neki kell rájönnie, különben egyszerűen nem hinné el. Továbbra is hülye helyzet, amitől nehéz elhatárolódni, ha együtt élsz legalább az egyik érintettel.

 

Na, de. Az ifjúsági központnak tényleg örülök. Ez számomra abszolút új tapasztalat, hiszen így még nem foglalkoztam gyerekekkel, sőt, mindig zavarba hoztak. Ami vicces, hogy attól féltem, nem fogok tudni velük kommunikálni a language barrier miatt, de komolyan mondom, könnyebb sokszor, mint a lengyel felnőttekkel. A gyerekeknél nem nehéz megmondani, mit akarnak, sokkal egyszerűbben és nyíltabban fejezik ki magukat, sőt, miután felfogták – kis időbe telt -, hogy nem beszélek lengyelül, próbálnak szebben artikulálni, ami nem csak nekem segít a megértésben, de az ő beszédkészségüket is fejleszti. Plusz, elég hajam van három kislánynak befonni, a kissrácok pedig mindent megköszönnek és akkor is bocsánatot kérnek, ha a kidobósban megdobtak egy szivacslabdával. :D Komolyan, nem gondoltam, hogy ennyire nem ismerem a gyerekeket – az anyukám óvónő, for Pete’s sake (vagy kulturális szervező, vagy minek mondják ebben a modern társadalomban)! Azt hiszem, mindig is tartottam tőlük valamiért… Úgy értem, nagyon aranyosak, és hát a kisbabák, jajj, csak ne jöjjenek közel és ne szóljanak hozzám… így ez egy kihívás nekem, de legalább egy olyan, amit szívesen elfogadok, és mellette jól szórakozom.

Emellett egész sok minden történik, mikor épp van mit csinálnom. Még Romannal végigmentünk az Óvároson egy free walking tour keretében, és jártam az állatkertben is. Tehát, képben vagyok helyi töriből és – nem feltétlenül helyi – élővilágból is. Az élet szép, bár esik az eső és unblock olyan érzés, mintha április lenne, az ember sosem tudja, napszemüveg vagy esernyő fog kelleni.

Kínzókamra (with headless man), ami most borostyán múzeum

img-20160622-01197.jpg

kin.jpg

Tour person with confused Asians

img-20160622-01195.jpg

The TALLEST church

img-20160622-01199.jpg

Everybody needs an eye.

img-20160622-01201.jpg

Embernyomok a háborúból.

img-20160622-01203.jpgimg-20160622-01204.jpg

Sad giraffe is sad.

zsiraf.jpg

MÓKUS
img-20160703-01233.jpg

Amúgy, Bob haldoklik. Legalábbis, lehullatja az összes virágát. Hehh. Még jó hogy direkt olyan növényt vettem, ami IGÉNYTELEN lévén MINDENT kibír… De legalább a gyerekek szeretnek, ha a növények nem is!

Címkék: magyar
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://evsingdansk.blog.hu/api/trackback/id/tr748871356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.