Hóviharok

2017/01/08. - írta: Somi_

Szakadó hó, -10 fok… De a hó alá temetett Gdansk egy karácsonyi képeslap, illetve új év kezdődött. Azon tűnődtem, mennyi idő után válik „régi” évvé? Egy-két hét? Míg megtanuljuk újra, hogyan kell írni a dátumot?

gdansktel.jpg

A szilveszterem igazán szerencsés volt. A karácsonyom kevésbé, de nem kaphat meg mindent az ember.

Krakkóban voltam; EVS önkéntesekkel töltöttem a Szentestét és karácsony másnapját. Hahh. Túl sok nem várt dráma, amire, mint kiderült, nem álltam készen. Nem terveztem, hogy a karácsonyomat a békítő szerepében töltsem, de legalább nem voltam vele egyedül. De mindegy is. Ettől függetlenül, Krakkó még mindig csodálatos hely, a hó is hullott kicsit Szenteste, szóval elég magical volt a karácsony ahhoz, hogy félretegyem a kellemetlenségeket.

De hát az új év! Prága egy csoda volt a köd borította Csehországban; a város színültig telt emberekkel. (Főleg olaszokkal és franciákkal, de olyan mértékben, hogy el kellett gondolkoznunk, ki maradt otthon.)

krakow-prague_2016_10_szerk.jpg

A varázslattal teli hét órás Polskibus utazás után (nem), Silviával felfedeztük, ami a kora esti Prágában felfedezhető. Tűzijáték köszöntött minket és tömött bárok meg kávéházak. A belvárosban tett sétánk egyre hidegebb lett, nekem felment a lázam, így úgy döntöttünk, a Károly híd másik odalát is átvizsgáljuk, hátha be tudunk menekülni egy meleg helyre. A John Lennon falig jutottunk, amit még nem láttam, és közel hozzá rábukkantunk egy tűzrakásra… tűzhordóra… tűzre. Kis csoport ember állta körül, akikhez csatlakoztunk. Kiderült, hogy páran közülük görögök, de a többségük mind lengyel! Így az első emberek, akikkel Csehországban beszéltünk, lengyelek voltak… Ez annyira abszurd és sorsszerű volt (illetve meglepetésszerűen ismerős), hogy velük maradtunk és velük is hagytuk el a tüzet, hogy az éjfélt a Károly hídon várjuk meg. Remek volt. Gyermeki lelkesedéssel rajongok a tűzijátékért (és pontosan ilyen régimódi költőiséggel figyelem mindig), a Károly hídon pedig jutott belőle bőven! Plusz az éneklő embertömeg közepén, a hulló hóban és ködben az egész varázslat valahogy életszerűen hatott.

prague_2016_newyears_20.jpg

prague_2016_newyears_24.jpg

prague_2016_newyears_22_szerk.jpg

Az, hogy utána nem találtunk helyet, ahova beülhetnénk és – miután egy a közeli zárás miatt már kiürülő sörhelyen megettük a szomszédból menekített kínai tésztát – valami gagyi tömött klubban húztuk meg magunkat, ahol ismét lebetegedtem; és az, hogy megpróbáltunk villamossal visszatérni a buszpályaudvarra, de rossz vonalra szálltunk fel, és végül már a helyes irányba tartván, egy kebabos mosdójában elköszöntem a tésztától és minden mástól (fránya pezsgő), well… említésre sem méltó. Az biztos, hogy én teljesen szétzuhantam. Végül csak kilyukadtunk a buszpályán, ahol sikerült pár órát aludni a padlón (a többi hatmillió emberrel együtt, aki jó ötletnek tartotta nem kifizetni a prágai szilveszteri szállást), amíg valami random rendőr/biztonsági őr el nem kezdett felkeltegetni mindenkit.

Akkor újabb tízkoronást dobtunk a WC automatába, arcot mostunk satöbbi és indultunk reggeliző helyet nézni. Természetesen a kora reggeli (8 óra múlt) Prága január elsejének vasárnapján zárva tartott. Rohadt hideg volt, amit nagy valószínűséggel duplán éreztünk a fáradtság és lappangó betegség miatt, de éhesek voltunk és ki a jó élet akart volna a buszpályán maradni? So, we walked. And walked. Around the city centre. Amíg szembe nem jött egy fancy hotelkávézó/reggeliző, aminek egy része a nem a hotelben lakók számára is nyitva volt. Én nem vagyok egy croissant fan, de best croissant! Ott kicsit volt időnk re-groupolni, megtervezni a napot. Elhatároztuk, hogy a következő állomás a McDonald’s lesz, majd este elmegyünk moziba.

Tehát, ez volt az első – és mindenképpen az utolsó – alkalom, hogy a mekiben aludtam. Nem mi voltunk az egyetlenek így Szilveszter másnapján, és legalább délig menedékhez jutottunk. Contemplaiting our afternoon and overstaying our welcome at McDonald’s, we decided: the best we can do is to hit the mall! Addigra a pláza kinyitott aznapra, így felkerekedtünk ebédelni és kirakatokat nézni. A moziig maradt időt elsétáltuk (voltunk például a Captain Candy édességboltban (nálam az édességboltok is a tűzijátékok kategóriájába tartoznak), illetve egy múzeum kávézójában, ami középkori megjelenést hívatott sugallni, de közben kagylóhéjban kaptuk a teához a cukrot…),  és nagyon szurkoltam, hogy ne aludjam végig a Rouge 1-et, mert tényleg érdekelt a film, mégis az első húsz-harminc percnél le-lecsukódott a szemem (az a fránya karakterbemutatás). Aztán vacsi a plázában és a napnak lassan vége lett. A Gdanskba tartó 13 órás busz utat szinte alig éreztem; sikerült aludni.

Azóta eltelt egy hét az újévből és lassan megszokott „régi” év, „idén” lesz… Ebbe nem akarok viszont belegondolni, mert megfájdul a fejem. Inkább itt van még egy kép.

prague_2016_newyears_3.jpg

Címkék: magyar
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://evsingdansk.blog.hu/api/trackback/id/tr3312110087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.